bekman

 Már egy éve nem írtam semmit, eltűntem megint. Úgy látszik, én már csak ilyen vagyok. Párszor azért eszembe jutott a blog, hogy mi is legyen vele. Aztán gondoltam új projekt, új lendület...

 A történet még gyermekkorunk gondtalan, felelőtlenséggel töltött nyarainak egyikén kezdődött. Gyermekkori barátom -és egyben szomszédom- édesapja melóból hazajövet beállított egy -még valamikor kb. negyven éve- házilag épített 28-as Csepel tandemmel. Borzalmasan rossz állapotban volt. A használhatóságig helyrepofoztuk, már amennyire tizen évesen tudtuk. Így utólag nem is értem, hogyan nem törtük nyakunkat. Aztán lassan feledésbe is merült, mert hely híján a garázs padlására lett száműzve. Közben felnőttünk, ki emlékezett már arra a nyomorult tandemre? Hát én! Eszembe jutott tavaly nyáron, -hogy minek okán, nem tudom-  vajon mi lehet az öreg Csepellel? Adandó alkalommal megtámadtam a szomszédot, mondta, hogy megvan még valahol a padláson, vigyem ha kell. Kell hát, naná! Előtúrtuk, azóta nálam. Az elmúlt évben pont annyi történt vele, mint az elmúlt tízben. Semmi. Aztán a napokban kaptam egy fejlövést, hogy meg kellene csinálni. Ezt a gondolatot az agyam összefűzte a bloggal. Így jutottam el újra ide. 

 A tandem 

Nekiláttam a szétszedésnek. Csupán egy egész délutánomba került, amit egy, esetleg két óra alatt abszolválnom kellett volna. Hála mindezért annak a taknyolásnak, amit az építője, vagy az egykori "üzembentartója" csinált rajta. Az idő vasfogának csupán egy berohadt nyeregcső esett áldozatul, azzal még nem tudom mi lesz. A taknyolásmentes részek szépen szétjöttek, szerelhető volt. Viszont a hajtókarokban elvert ékekért eltörném a kezét a felelősnek. A hátsó hajtás -mindenestül- még a helyén van, az csak vágással jön majd le, amihez kellene a flexem, de az kölcsönben van jelenleg. Sajnos az első lánckerék, a sárvédők, a két nyereg, a hátsó agy és az abroncsok is kuka, de jön még hozzá a hátsó, balos hajtókar is. A többivel remélhetőleg nem lesz gond. Van hozzá két donor bringám is, viszont azok még nincsenek itthon, így most van időm kigondolni a váz rendbetételének kérdését. 

 Ami biztosan kelleni fog:

• két köpeny
• két tömlő
• új küllők
• új küllőanyák
• két abrocs
• első hajtókarok
• bal hátsó hajtókar
• két pár pedál
• két nyereg
• sárvédők
• lámpák, prizmák, sallangok...

 Most jelenleg itt tartok, haladok tovább.

  Nem vagyok normális! Már megint... 

 Egyszer beszippantja a fertő az embert és nincs tovább. Megáll a süppedősben, anyáz, de valahol mégis élvezi. Mert egy netto idióta. Mint én. Még az előző rakás alól sem mászott ki teljesen, de már lapátolja a saját fejére a szart. Ismét. Mert az jó.

 Még a Simsont sem hevertem ki (szerintem nem is fogom), de úgy adódott, hogy újabb csoda kerül a gyűjteménybe. Illetve kettő. Mentségemre szóljon, hogy emlékek kötnek hozzájuk és nem szívesen láttam volna, ha fémkereskedőkhöz kerül a flotta. Nem sokon múlt... Ezt meg ugye nem hagyhattam, mert mégiscsak gyerekkorom egy falatja a két motor. (Khmm... Jármű. Így pontosabb.) Erről viszont majd később. 

 Előzetesnek két kép, aztán majd szép lassan indul a cumiroller újra. Elsietni nem fogom (nem mintha a Star gyorsan elkészült volna...), mert ez most teljesen ráérős, nagyon sokadlagos téma. Csak lassan, szépen, ahogyan a csiga megy a jégen...

 Így állunk most. Hamarosan felkerül a csomagtartó és talán a rendes ülés is. Tegnap helyretettem a gyújtást, finomítottam a porlasztó beállításán is. Most már frankó. Az oldalsó burkolat még "fehérítésre" vár.

 Sok idő után, újra itt. Megint elővett az élet (egészségügyi problémák, nem is kicsik...) , a blog ismét megragadt pár hónapra. Időm lett volna, csak kedvem nem volt... No mindegy, lassanként erőt veszek magamon és nekifekszem a dolgoknak.

 A motorral kapcsolatban itt akadtam meg, de jelentem azóta elkészült. Pár jelentéktelen apróság ugyan még van, de megy, pöfög, forgalomban van (egészen pontosan, van rajta élő biztosítás is). Ha jól rémlik, akkor legutóbb a karburátor problémáról írtam. No, az már megoldódott, kapott szép és jó, új porlasztót. Ezzel egyidőben volt egy hengerfej javítás is, mert a gyertya szépen, csendben, kinyalta a menetet belőle. Ismét Gaben cimborám húzott ki a süppedősből. Kanizsán talált egy mestert, aki szépen, acélpersellyel meggyógyította. Így már örök, meg egy nap. Mindössze pár nap alatt kész is volt, furmányos logisztikával megoldva a szállítás, lényegében meg sem kellett mozdulnom. És ezt követte az idegbaj. Beköszöntött a hideg idő, a motor meg szart menni. Mármint működni, járni, pöfögni, meg úgy egyáltalán. Kapott vadiúj, gyári hőértékű Isolator gyertyát, amiről azóta tudom, hogy a polcon dísznek jó, másra nem. A második után, meg már ebben sem vagyok biztos. Szerintem az Isolátort direkt gyártották szarnak. Áthúz az elekrtóda, megreped, meg mit tudom is én, hogy milyen egyéb dolgokat produkál. Közben kiderítettem, hogy a 260-as hőértékű gyertyát nem igazán szereti, csak a gyári blokk. Illetve az időjárás is befolyásoló tényező ezen a téren a Starnál (nagy hidegben alacsonyabb hőérték dukál, nyári melegben fordítva). Ismét telefon a beszerzés mesterének, Gabennek. Ukk-mukk-fukk, lett is gyorsan másik gyertya. Hogy biztosra menjek, egyszerre több is, természetesen más-más gyártótól. NGK, Champion és PAL lett a befutó hármas. Amolyan kompromisszum, közepes hőértékkel (most nincs kéznél, fejből meg nem tudom). Erre a háromra esküszik az ország Simsonos társadalmának, interneten is fellelhető hányada. A sorrend is nagyjából ez, így erre a háromra esett a választás. Teljesen jól szuperálnak, pöcc-röff. Még lesz egy kis pepecselés a gyújtással, mert bár jónak kellene lennie, valahogy nem tetszik a motor járása. Mindegy, szétszedem és ellenőrzöm újra. Saját lustaság okán a csomagtartó és a nyereg még nem készült el. Ez még vissza van. Bár nyereg ügyben történt annyi előrelépés (inkább visszalépés kókányolásba...), hogy kapott egy ideiglenes ülést, amit úgy egy óra alatt hánytam össze, hogy legyen valami... Gyári nyereglemezt még mindig nem tudtam szerezni, az "utángyártásnak" meg még csak éppen nekiálltam, mikor félbehagytam. :) Sebaj, lassan ráveszem magam. Talán... :)

 Aztán, ha sikerül rávennem magam arra, hogy összeszedjem az előző videók óta készült képeket, akkor rittyentek egy folytatást hozzá. :)

 2011 ősz

  2011 tél

 Csudajó!!!  :/

Ez már acél :)

 Ma szolgálatban voltam, Gaben pedig a szomszéd fatornyos falucskában ette szerető anyósa ebédjét, mígnem gondolt egyet és hirtelen felindulásból átugrott a reptérre megnézni. Mármint ez tervezett volt, csak az időpont volt hirtelen. Hirtelen úgy érezte jönnie kell. :) De ez most mindegy is. Beszélgettünk erről is, meg arról is, pi... ööö... piáról is, meg másról is... És persze, az elmaradhatatlan téma, az autós vonal. Szó szót követett, ki mit talált a hirdetési portálokon, mi az aktuális heti álom, vagy éppen a napi... Persze a beszélgetés megint átcsúszott a tervezgetős oldalra.

 Legújabb agyszüleményünk (annyira nem is új), hogy kellene valami játszós kocsi. Beszélgetés szintjén, pár darabot már megépítettünk az elmúlt években, de a megvalósítás útjára egyik sem léphetett. Túlságosan komolyan soha nem gondoltuk, de beszélni jó volt róla. Viszont ma Gaben beleültette a bogarat a fülembe, hogy jó lenne valami szlalomra, bohóckodni. Vagyis a "valami" egy meglévő, konkrét autó, ami számunkra egy kisebb kincs. Főleg nekem, mert gyerekkorom óta ácsingóztam utána. Aztán 2008-ban hozzám került és azóta is pihenőn van, úgy, ahogy előtte sok évig. Ennek oka rém egyszerű (a francokat, igazából nem egyszerű), hogy közúti forgalomban valószínűleg többet már nem vehet részt. Vagyis talán igen, de az annyiba fájna, hogy nem érné meg. Lényeg, hogy azóta agyalok rajta, mi legyen vele. Eladni nem akarom, ha itt rohad atomjaira, akkor sem. Azért pedig kár lenne. Korábban gondolkodtam már rajta és párszor szóba is került, hogy kellene keresni valami alternatív jövőt a kocsinak. Ezek a dolgok pedig úgy mentek ki az egyik fülemen, ahogy be a másikon... Viszont ma először, komolyan elgondolkodtam azon, amit Gabennel beszélgettünk a szlalomra való játszós gép építésével kapcsolatban. Amolyan low cost projekt, örömködni. Így nem porladna hiába A kincs. Még alszunk rá párat...

 Az autó "kiléte" egyelőre lényegtelen, hiszen a terv - bár szép dolog - az akkor is csak terv. Ha egyszer ráfeszülünk, itt írva lészen róla. Addig legyen elég annyi, hogy nem túl kommersz cuccról beszélünk... ;)

 Igen, a kép csak illusztráció! :)

Az elmúlt hónapokban a haldoklás jeleit mutatta a blog, ez pedig nem véletlen. Nem volt szándékos, sokkal inkább a sors kegyetlen játékaival kellett szembenézni és hála Istennek győztes csatákat vívni. Ezen oknál fogva sokadlagos prioritást kapott a blog és persze minden más kedvtelés. Szóval egy kicsit eltűntem, de lassan összekapom magam... 

Már annyiszor voltam itt említve, hogy meg kell szólalnom.

Készüljetek! Ez hosszú lesz!

Elsőre egy kérdés: olvassa ezt valaki? Kezeket fel!

Másodszor: nekem nincs Simson -om és ahogy a dolgaim állnak mostanában nem is lesz. Örültem volna, ha megúszom egy ilyen csip-csup "szétszedem, lecsiszolom, lefestem, összerakom és kész" dologgal(bocs tesó ez csak cinkelés). Meg is úsztam mondjuk, csak közben eltelt röpke 7 (azaz hét) hónap. De ne szaladjunk ennyire előre.
 

Mint minden magyar átlag tizenéves, én is átmentem azon a korszakon amikor VW-t akartam. Bár FIAT- ozásba születtem, mégis rossz útra tévedtem. Minden vágyam egy bogár volt. Megvolt a lehetőség, hogy legyen, de három hónappal a cél előtt, más kapta meg az áhított "autót". Addigra túl voltam egy Polskin (lásd egy poszttal korábban a kék(esszürkés) sárkány) és részben egy '84 -es 850-es Pandán. Azért csak részben, mert még mindig a családban van. Olyan, mint egy bumeráng. Eldobod, de mindig visszajön.
Ezután megvettem életem első SAJÁT, NÉVRE ÍRT autóját.

Őt.

Főbb jellemzői: - 1984
                     - 1116 cm3
                     - 10e Ft
                     - lejárt műszaki...



... és csak ott rohadt, ahol fémből volt.

Két hónap munka után (tanítás után és éjszakai árufeltöltés előtt), 1,5 hónappal a 20. születésnapom előtt friss műszakival, a nevemre írva, belevetettem magam a hardcore FIAT -ozás édes éveibe.




Így mulat a magyar!

Használtam. Nincs mit ragozni rajta, azért volt. De ami legfontosabb: megtanultam "eldobni a járókeretet". Mindenki maradjon meg a helyén, kell a francnak a német bonyodalom, amikor ott az olasz, már- már dolce vita. "Szar az olasz elektronika!" - mondták sokan. Milyen elektronika van ebben, ugyan már.
Sok dolgot nem csináltunk meg rajta akkor, de ami késik, az nem most van.

Egy év (meg egy kicsi) életképei

A háttérben látható kék bogár lett volna az enyém. Utólag őszintén köszönöm mindenkinek, akinek szerepet játszott abban, hogy ne az enyém legyen. Sok kellemetlenségtől óvtak meg. KÖSZÖNÖM!

A felújításról majd egy későbbi posztban írok, addig itt egy kis előzetes:
 

 Az este kezem ügyébe akadt pár régi, fényképekkel teli CD. Kellemes emlékeket ébresztett bennem fénykorunk hajnaláról (hűű, ez de gyenge duma volt... :D). Szóval szép idők voltak, sok gondunk nem volt akkoriban. Ami volt, az egy 18+ -os kategóriájú blogban szerepelne, nem itt. :D De nem is ez a lényeg. Csipegettem pár fotót, természetesen olyan témájú képekkel, amik ezen blog profiljába illenek. Apró szösszenetek az iskolás évek ökörködéseiből, az autós "pályafutásunk" már nem is annyira kezdetéből (ha figyelembe vesszük a "mecsbokszos" korszakot is...). Oké, ez kicsit belterjes lesz, sorry...

Gaben (kékben) és én

Gaben ex Uno-ja, általam "dekorálva"... :)

...és fordítva... :)

Csak Neked Tess! :)

  Készül a "tyunying" lökös 

Itt még azt hittük, hogy az üvegszál és a műgyanta az ember legjobb barátja...

Rég volt, tán igaz sem volt...

Rég nem írtam semmit, a blogra is rég néztem már rá. Az utolsó bejegyzés a motorról ez volt, de azóta sok víz lefolyt a Dunán Zalán. Már amikor nem torlaszolta el valami az útját...

Az utolsó poszt után hamarosan üzemkész lett a gép. Megjöttek a neten rendelt új cuccok is (gumik, kipuff, nyeregszivacs és huzat, benzincsap és még sok apró vacak), amik az átvétel utáni napon részben már fel is kerültek a helyükre. Sajnos bizonyos dolgok képekkel való dokumentálása elmaradt, de sebaj... 

Elkezdődött a tesztelési időszak, frankó lett a gép, harap, megy. Illetve harapott, ment... A futómű (mily' nagy szavak :D ) frankó lett, a rugóstagok jók lettek. A villamosság a dudát leszámítva hibátlan. Bár ez így nem teljesen igaz, mert a féklámpám még nem üzemel a kapcsoló hiányában (kontárkodni nem akartam), az majd később. 

Az általam agyon ajnározott Bing karburátor feladta a harcot, nem kevés bosszúságot okozva. A helyzet az, hogy az idők során szétkopott a súber, oda van az egész. Amikor anno szárazon összeraktam, jónak tűntek az illesztések, nem gondoltam, hogy megette már a kenyere javát. Persze, új korában biztosan nem volt rossz cucc, de az már régen volt. Szóval a pár este megtett tesztelgetések után, az egyik alkalommal úgy döntött, hogy teletolja benzinnel a motort. Örültem, nagyon. Első körben nem esett le, hogy mi a probléma (vagy nem akartam, hogy leessen), így szétszedtem, újra bekarburáltam, csűrtem, csavartam. Persze, hogy nem ez volt a baj, hiszen akkor előtte sem lett volna jó. Sajnos nem találtam hozzá sehol felújító készletet. Vagyis igen, de kissé drágás, mivel maga a cucc is drágás. Az új ára bolttól függően 20 és 30 E Ft körül mozog a komplett karbinak. Ezt a lehetőséget elvetettem, ha más nem lesz, veszek gyári (német) újat 6 és 8 E Ft között. Közben kaptam egy gyári használtat, kiretkeltem, összeraktam, holnap belövöm, meglátjuk. Sok reményt nem fűzök hozzá. 

A végén igaza lesz Gaben cimborámnak (aki még mindig csak szellem itt... :D), hogy: "Ha kiviszed az utcára a félkész (bármilyen) gépet, akkor soha nem fog elkészülni..." Merthogy valóban nem volt még teljesen összerakva, amikor először kigurultam vele a kapun. Hiba volt?... :)

  A Man-szigeti motorverseny a világ egyik legkeményebb, legkegyetlenebb és egyben legnagyobb tiszteletet parancsoló versenye. Az idén 104 éves versenyt minden évben, május végén, június elején rendezik. 1949 és 1977 között a MotoGP is jegyezte, majd törölték a versenynaptárból. 

A verseny minden évben szedi az áldozatait, az első futam óta több mint 200 (!) emberéletet követelt. A verseny veszélyességére való tekintettel, minden versenyzőnek végrendelkeznie kell és dögcédulával a nyakában állhat csak rajthoz. 

Még egy érdekesség, hogy magyar vonatkozása is van, hiszen többször állt már rajthoz Bitter Sándor is a közelmúltban (előtte több, mint 40 éve nem vett részt magyar versenyző). 

Minden tisztelet megjár a srácoknak, akik neveznek (és végig is nyomják). Nem kicsit kell tökös legénynek lenni, hogy egyeltalán egyben a végére érjen az ember. Aki itt teljesít, minden bizonnyal letett valamit az asztalra. Érdemes többször végignézni az alábbi videót!

A Mercedes-Benz nem kispályázza el a reklámot. Nem várták meg, hogy egy esetlegesen nagy sikerre számító, kasszasiker gyanús filmen szerepelhessen az üdvöskéjük. Helyette leforgatták a maguk moziját. A koncepció megegyezik bármelyik amerikai akciófilmével, csak itt tíz perc az egész. Hollywood példát vehetne! Ott ugyanez másfél-két óra. :)
 

Még május elsején lőttem Hévízen.

Szerintem üt!

Amúgy patika volt a zsiga, ezen az apróságon kívül full gyári.

(És lám, a ruszkik ezt is előbb felfedezték, a film csak kamu volt... :D )

A kép ma este kb. fél tízkor készült, lámpafény és telefon kombójával. Így a minőség megsínylette, de legalább csak sejtet. Mint a női bugyi. Tudod mi van alatta, csak azt nem, milyen tálalásban...

Csótányka

Videó, kicsit másként, egy A-csoportos Swift építéséről.  

Nagyon jó!

A múlt hónapban Nagykanizsán veteránbörze volt. Már említettem, hogy megérte kimenni. Most pedig ecsetelem, hogy miért.

Gabennel megbeszéltük, hogy körülnézünk, hátha... Kicsit necces volt összehozni, mert aznap eredetileg reggel mennem kellett volna melózni, de sikerült egy fél délelőttöt elcserélnem. Szóval reggel hétre már a börzén voltunk. Kicsit vérszegény volt a felhozatal, bár ez nyilván annak tudható be, hogy még korán volt. Lassan szállingóztak a placcolók, gyűlt a választék, gondolom délutánra még többen voltak. Mindegy, majd máskor többet időzünk. Csupán egy órányi korzózásra volt idő, de nem jöttem haza üres kézzel.

Sikerült beszereznem egy pár Lispa (olasz) rugóstagot a motorhoz. Nagyon jó állapotban vannak, bár nem gyári, de méretben és formára (kis hunyorítással) passzol. Mindezt egy egész darab ezer forintos, jó magyar váltópénzért. Egy másik placcnál volt több Star cucc is, ott ki is lestem magamnak egy lámpaházat. Gyújtáskapcsolóstól, órástól, dudástól, tekercsestől, biztosítékházastól kétezerért. Szóval az egész motyó 3000 pénzembe került. Így megoldódott az óra problémám (cserébe egy bejegyzéssel kevesebb, mert erről a problémáról ígértem egyet, így viszont már nem aktuális), lett egy jobb állapotú lámpaházam, gyújtáskapcsolóm és ugye a hiányzó rugóstagok. Ez utóbbi nagy öröm, de nem mellékes a jól működő, szép (az enyémhez képest) óra sem. Egyetlen fájdalmam, hogy nyereglemezt sajnos nem találtam. Ez nagy kár, mert az eredeti menthetetlenül elrohadt. Sebaj, már körvonalazódik a megoldás...

Tegnap reggel vittem műszakira apám autóját Nagykanizsára. Míg a műszaki vizsga zajlott, elmentem Gaben cimborámmal melózni, legalább nem unatkozott Ő sem, én sem. Jártuk a várost (futárszolgálat - gyorsposta), voltak érdekes pillanatok. Odaértünk egy címre, míg Ő kézbesített én a kocsiban vártam rá, közben egy csodás jelenetnek voltam szemtanúja. Csak néztem, hogy mi van???

Történt ugyanis, hogy a tőlünk kb. 100m-re lévő, 4 irányú, fellámpázott kereszteződésről filmet forgattak. Igen, rendőreink. Nem is tűnt volna fel, ha kiáll a járda szélére és úgy, de nem... A kereszteződéstől kb. 10m-re van egy kapualj... A módszer a következő volt: Két rendőr bent ácsingózik a kapualjban, az útról sehonnan nem lehetett látni őket. Az egyik kezében egy mini kamera. A kamerás tag akkor bújt ki a kapualjból, amikor a lámpa zöldről pirosra váltott, vagy fordítva. Mindezt többnyire úgy, hogy szinte csak a kezét dugta ki a kamerával. Valószínűleg arra játszottak, hogy ki csúszik bele a sárgába, netán a pirosba. Ez rendben is van, nincs ez ellen kifogásom, legyen. De miért így? Miért bújkál?

A kereszeteződésről annyit, hogy nem kifejezetten balesetveszélyes. 7 éven keresztül "éltem" Nagykanizsán, napi szinten jártam arra, de az alatt az idő alatt nem láttam ott balesetet, nem is hallottam róla. Cserébe nagyon forgalmas. Azt hiszem ez lehet a megoldás kulcsa...

Ezzel azért van bajom, mert tényleg ez a fontos (persze, hisz ebből van a lóvé, nem a bűnöző kergetéséből...)? Az autóst b@sztatni minden áron? Bújkálva? Gusztustalan!!!

Hazavittem este apámnak a kocsiját (az enyémet reggel nála hagytam, hogy tudjon közlekedni aznap). Akkor meséli, hogy délelőtt a faluban mértek a rendőrök... Módszer: Buszmegállóban (!), forgalommal szemben, egy közel húsz éves civil autóban a műszer. A hátsó ablakban pedig kifeszítve egy olyan fényes árnyékoló izé, amit az első szélvédő mögé szoktak tenni a tűző nyári nap ellen... Nehogy véletlenül észre lehessen venni... Pofátlanság!

Óvoda, iskola és hasonló helyek előtt miért nem kameráznak és mérnek soha???

A kép mobillal készült, messziről, zoommal. Ezért a rossz minőség.

Ősi Simson reklám, ma már csak mosolygunk rajta. :)

Mára egy kicsiny repülőgép, a változatosság kedvéért.

Ha igaz, idén még jön hozzánk, majd próbálok nézhetőbbet is csinálni...

Rég nem írtam semmit, idő és energia hiányában, de ez talán változni látszik.

Rövid helyzetjelentés Star ügyben, az utolsó poszt óta: Sok idő és némi idegbaj után visszakerült a motor azon része, ami a lakatosnál volt. Azóta alapozva egy része, egy másik része már készen van, jó pár szükséges beszerezve, jó pár még várólistán, de már "kosárban", csak a "megrendel" gombot kell megnyomni. Közben az apróságok folyamatosan tisztítva, fényezve (pontosabban "mattozva", fénye nem lesz! :) ), pucolva, stb. Ahogy időm engedi, haladok. Csak sajnos nem igazán engedi... Mindegy, ma Nagykanizsán veteránbörze volt, kinéztünk Gaben cimborámmal (aki technikai okok miatt sajnos még mindig nem posztol), megérte! :) 

Hamarosan kifejtem bővebben is mindezt...

Nem átverés, tényleg van némi köze az alábbi videónak az F1-hez.

Zseniális a srác!

Az elmúlt egy hónapban nem igazán volt időm foglalkozni a motorral, így érdemben nem sokat haladtam előre. Cserébe -az ügyes-bajos dolgok közepette- többször megépítettem fejben, az eredeti elképzelések szerint. Amíg nem kaptam egy pillanatnyi elmezavart... Ez a pillanatnyi agylövés kezd maradandó lenni, azt hiszem, hogy nem is fogom kezeltetni! Az eddig elgondoltakkal ellentétben, egy teljesen más irányba viszem el a felújítást. Mondhatni, radikálisan más stílus körvonalai rajzolódtak ki az elmém sötét bugyraiban.

A teljes felújítás természetesen ebben a verzióban sem lesz opció. Mindene fel lesz újítva, csupán egy kicsit át kell gondolni a felújítást, mint fogalmat. Erról a szóról, ebben a vonatkozásban, általában egy csillogó, szép fényezésű, tökéletes valami jut az ember eszébe először. Meg másodszor. Meg harmadszor. Aztán elgurul a gyógyszer... :)

Előljáróban annyit, hogy az opciós listáról ki van húzva a festéklakk, a krómos csillogás, könnyen előfordulhat, hogy még a karosszéria kitt is... :) Ellenben felkerült kettő, vagy három matt szín, fehér gumifesték, kipufogó bandázs, vágókorong, stb...

Persze ez még változhat, mert bár fejben "szépnek" látom, nem biztos, hogy élőben is olyan lesz, amilyennek megálmodtam.

Öröm és bódottá!

Társadminnal bővült a blog Gaben cimborám személyében, gaben541 nicknév alatt. Remélhetőleg hamarosan nekifeszül Ő is az okosságok publikálásának és velem együtt osztja itt az észt.