Már annyiszor voltam itt említve, hogy meg kell szólalnom.
Készüljetek! Ez hosszú lesz!
Elsőre egy kérdés: olvassa ezt valaki? Kezeket fel!
Másodszor: nekem nincs Simson -om és ahogy a dolgaim állnak mostanában nem is lesz. Örültem volna, ha megúszom egy ilyen csip-csup "szétszedem, lecsiszolom, lefestem, összerakom és kész" dologgal(bocs tesó ez csak cinkelés). Meg is úsztam mondjuk, csak közben eltelt röpke 7 (azaz hét) hónap. De ne szaladjunk ennyire előre.
Mint minden magyar átlag tizenéves, én is átmentem azon a korszakon amikor VW-t akartam. Bár FIAT- ozásba születtem, mégis rossz útra tévedtem. Minden vágyam egy bogár volt. Megvolt a lehetőség, hogy legyen, de három hónappal a cél előtt, más kapta meg az áhított "autót". Addigra túl voltam egy Polskin (lásd egy poszttal korábban a kék(esszürkés) sárkány) és részben egy '84 -es 850-es Pandán. Azért csak részben, mert még mindig a családban van. Olyan, mint egy bumeráng. Eldobod, de mindig visszajön.
Ezután megvettem életem első SAJÁT, NÉVRE ÍRT autóját.
Őt.
Főbb jellemzői: - 1984
- 1116 cm3
- 10e Ft
- lejárt műszaki...
... és csak ott rohadt, ahol fémből volt.
Két hónap munka után (tanítás után és éjszakai árufeltöltés előtt), 1,5 hónappal a 20. születésnapom előtt friss műszakival, a nevemre írva, belevetettem magam a hardcore FIAT -ozás édes éveibe.
Így mulat a magyar!
Használtam. Nincs mit ragozni rajta, azért volt. De ami legfontosabb: megtanultam "eldobni a járókeretet". Mindenki maradjon meg a helyén, kell a francnak a német bonyodalom, amikor ott az olasz, már- már dolce vita. "Szar az olasz elektronika!" - mondták sokan. Milyen elektronika van ebben, ugyan már.
Sok dolgot nem csináltunk meg rajta akkor, de ami késik, az nem most van.
Egy év (meg egy kicsi) életképei
A háttérben látható kék bogár lett volna az enyém. Utólag őszintén köszönöm mindenkinek, akinek szerepet játszott abban, hogy ne az enyém legyen. Sok kellemetlenségtől óvtak meg. KÖSZÖNÖM!
A felújításról majd egy későbbi posztban írok, addig itt egy kis előzetes:
