Nem vagyok normális! Már megint... 

 Egyszer beszippantja a fertő az embert és nincs tovább. Megáll a süppedősben, anyáz, de valahol mégis élvezi. Mert egy netto idióta. Mint én. Még az előző rakás alól sem mászott ki teljesen, de már lapátolja a saját fejére a szart. Ismét. Mert az jó.

 Még a Simsont sem hevertem ki (szerintem nem is fogom), de úgy adódott, hogy újabb csoda kerül a gyűjteménybe. Illetve kettő. Mentségemre szóljon, hogy emlékek kötnek hozzájuk és nem szívesen láttam volna, ha fémkereskedőkhöz kerül a flotta. Nem sokon múlt... Ezt meg ugye nem hagyhattam, mert mégiscsak gyerekkorom egy falatja a két motor. (Khmm... Jármű. Így pontosabb.) Erről viszont majd később. 

 Előzetesnek két kép, aztán majd szép lassan indul a cumiroller újra. Elsietni nem fogom (nem mintha a Star gyorsan elkészült volna...), mert ez most teljesen ráérős, nagyon sokadlagos téma. Csak lassan, szépen, ahogyan a csiga megy a jégen...