Egy korábbi alkalommal már felvázoltam egy hosszadalmasnak ígérkező történet kezdetét. Most következzen a folytatás.
Valahol ott hagytam abba, hogy kaptam a tuti infót egy -valamilyen- öreg Simsonról. Persze rögtön rácsaptam a lehetőségre, rákérdeztem, hogy a tulajt milyen módon lehet elérni. Még be sem fejeztem a kérdésemet, a kollégám már hívta is telefonon. Az eredmény a következő: Motor van, eladó, lehet megnézni, ára ennyi. Gondoltam sínen vagyok, lesz egy fa.. frankó Schwalbem... Azt mondta az öreg, hogy kb. 3 éve áll a gép, mindene működött amikor letette. Tehát most semmije... Szóval lábon nem jön, meg egyébként is 20 km-re van tőlünk, plusz ekkor már 2010. októberének közepét tapostuk, esős, hideg idő volt. Lázban voltam már, azon agyaltam, hogy fogom elhozni. De akkor még nem is láttam. Pár napra rá, egy megbeszélt időpontban elmentem megnézni. Lóvé bekészítve, lesz, ami lesz. Egy féltető alatt állt a gép, hozzáláncolva az egyik gerendához. Csupán annyi sántított, hogy ez bizony nem Schwalbe, hanem egy csúnyára mázolt, beteg Seregély. No mindegy. Ha ezt előre tudom, akkor is megnéztem volna, nem veszítettem semmit, sőt örültem is. Az állapota elsőre kissé hervasztónak tűnt, de mivel mindene megvolt (fontos szempont!), nem volt rajta sok gányolás (a festésén kívül), gondoltam elhozom. Megalkudtam az öreggel és másnap reggelre már egy Avia platóján utazott hozzám, köszönhetően a már említett kollégának.
Másnap reggel nyolc, Avia a ház előtt, platóján elfektetve a motor (mint később kiderült, a szállítás módja nem volt túl nyerő). Nosza! Motor le, betol, letámaszt, rágyújt, felmér, gondolkodik, piszkál, rágyújt, gondolkodik, vizslat, felmér... Cirka fél óra fejvakarás és pár b.meg, te nem vagy normális elmormolása után jött a szikra, be kellene röffenteni. Benzin elő, gyertya ki, kupaknyi benzin a hengerbe, rúgdalás. Semmi... Oké, nem cseszik ki velem, lekötöttem a kipufogót, meglátjuk mit köp ki. Hopp... Jött az első csapás. Kipufogóból szép, rozsdás levest öntöttem ki. Sebaj, a sok állásban belekerült, nagy bajt nem okozhatott. Ismét rúgdalás. Hopp... Jött a második csapás. A csonkon is hasonló szmötyit köpött ki. Semmi gond, rágyújt, anyáz, majd jött a felismerés, hogy itt bizony baj van! A henger, a forgattyúsház, mind tele volt azzal a finom levessel. Igen, azzal a levessel ami a kipufogóban volt és valószínűleg onnan folyt a motorba szállítás közben. Ekkor már láttam, hogy nem úszom meg egy kis fényezéssel, meg pár apró vacak megvásárlásával. Jött az elhatározás, hogy teljeskörű felújítás lesz. Nem is vacakoltam sokáig, ha időm engedte, csináltam. A blokkot még az új év előtt generáloztam a villamossággal együtt, az utolsó csavarig. Természetesen volt szívás ezzel is, de ebben benne volt egy csipetnyi a pillanatnyi figyelmetlenségemből. Közben pár apróságot még beszereztem, majd egyéb okokból kiesett több mint egy hónap.
Külön köszönet Gaben cimborámnak a fehér gumiszalagért, ami gyakorlatilag az utolsó páldány lehet a Föld kerekén!
Hogy most hol tart a projekt, azt az alábbi két videó tükrözi.
Azóta történt egy kis előrelépés:
Mostanra már a váz, a lemezek, a kerekek és pár apró basz a lakatosnál vannak homokszórásra és apróbb lakatosmunkára várva. Ha minden jól megy februárban mehet tovább a szopás meló...