A nitrohigító csodákra képes. ;)

A szóban forgó gumigyűrűt nekem is kipingálták azok a bizonyos "értő kezek", meg még sok egyéb mást is (többek között a váznyakon lévő lyukban található élvédő zsinórt, úgyszintén a lámpatalpgumit, csomagtartót stb.), csak nekem a változatosság kedvéért pirosra. (Remélem, megjelenik majd még egy hozzászóló, akinek meg fehérrel kenték össze a Starját, és akkor mi leszünk a "magyarosch Simson Star-kompánia :D).

Szóval a módszerem a következő: veszünk egy kis nitrohigítót, beleöntjük a megfelelő méretű edénykébe, és elhelyezzük benne a pingált gumi- illetve műanyagalkatrészt. 4-5 percig hagyjuk benne ázni (tovább ne nagyon, mert akkor már általában a gumit is elkezdi enni, de a szóban forgó alkatrészek ennyit kibírnak, bizonyos műanyagoknak meg egyáltalán nem is árt; ha bizonytalan vagy, célszerű kis felületen összeférhetőségi próbát végezni - ha rögtön elkezd oldódni, szálasodni a műanyag, akkor azonnal meleg vízzel és szappannal kell lekezelni), majd utána a ráfújt/rákent festékréteg minden további nélkül letörölhető egy tiszta ronggyal. Szükség esetén ismételjük meg még 1-2-szer az eljárást, és ha még elégedetlenek volnánk az eredménnyel, a fekete felületek esetében a matt fekete festékszóró sprayjel való lekezelés is szóba jöhet (de általában nincs rá szükség). Gyönyörűen helyre lehet így hozni az eredeti gumi- és műanyagalkatrészeket, de persze csak akkor, ha érdemes, tehát szerkezetileg tűrhetők.
Én ezeken szerencsére már túl vagyok. :)

Azonkívül örömhírt közölhetek: sikerült megcsinálni a merevlemezemet, mégpedig itthon, ingyen. :D (Még szerencse, hogy nem voltam olyan marha, hogy szervizbe cipeljem, pláne Pestre.)
Képzeld, átvittem unokaöcsémhez a szomszédba (már korábban is gondoltam rá, csak sosem volt itthon, a gépe meg le van védve jelszóval), neki Windows 7-e van (mert nekem XP), és csak annyi volt, hogy rádugtam a gépre, a op. rendszer meg újraindításkor automatikusan lefuttatott rajta egy lemezellenőrzést, és kijavította a hibát. Nemhogy az adataim nem vesztek el, de még a rajta lévő XP is helyreállt, most már arról gépezek. :)
Megvannak a képeim is, úgyhogy most minden hepi. :)

Ennek örömére mutatok is egy közös fotót, már itthon, a mi házunk előtt, amelyet a megvétel másnapján, vasárnap este készítettem.

kepfeltoltes.hu/110224/SDC10020_www.kepfeltoltes.hu_.jpg

Remélem, valamelyest látszik ezen a képen is a szóban forgó lyuk, amelynek a pereme piros - volt.
Most már szürke. :)

A nitrohigítós dolgot nem akartam erőltetni, főleg a gumigyűrűnél nem, mert enyhén már meg van repedezve. Így viszont belemosta volna a festéket a higító, amit aztán semmivel nem lehet kipuculni utána, és látszik. Tapaszatalat...

Igen, az nálam is össze volt kenve, meg a duda is...

Szépek, még így is!

Valóban örvendetes! Akkor már lehet is írni a blogot! :)

@bekman: Aha, csak épp most lép fel a következő probléma: sík hülye vagyok a honlapszerkesztéshez. :) Egyáltalán nem értek ehhez, sosem csináltam még ilyesmit, azt sem tudom, hogyan fogjak hozzá.

Mindenesetre amíg kitalálom, hogy mit csináljak, mutatok neked két referenciaképet arról a munkámról, amelyet tavaly ilyentájt folytattam. Ugyan az éppen nem Simson volt, de azzal is megvolt a tennivaló. Anyukám Babettájáról van szó, amelyről már többször is beszéltem.

Íme az "ilyen volt":

kepfeltoltes.hu/110224/SDC10148_www.kepfeltoltes.hu_.jpg

és az "ilyen lett" állapot:

kepfeltoltes.hu/110224/SDC10001__2010._05._19.__12.00__www.kepfeltoltes.hu_.jpg

Remélem, látszik az árnyalatnyi különbség. :)

A kép készítése után nem sokkal a kosarat is visszaraktam a hátuljára(hiszen egy nő számára az nélkülözhetetlen bármiféle kétkerekűn); de persze nem ugyanazt az EKT-rács förmedvényt, hanem vettem hozzá egy elegáns, feketére szinterezett kerékpároskosarat.

És itt jön a 2009. nyári projekt, amely téged leginkább érdekelhet (hiszen ugyanezen munkálkodnál most te is, ha a bácsi közbe nem jön a "deákos" Star-jával :) ): a Vili bátyám-féle Schwalbe. Ízelítőül abból is egy kicsit.

Így hozta (utánfutón):

kepfeltoltes.hu/110224/Schwalbe1_www.kepfeltoltes.hu_.jpg

és így vitte el (lábon):

kepfeltoltes.hu/110224/Schwalbe2_www.kepfeltoltes.hu_.jpg

Nagyon erősen sütött a nap, azért látszik ennyire világoskéknek. Valójában jóval sötétebb árnyalatú a színe, bár annyira azért nem, mint a gyári, mert mivel ugye nem magamnak csináltam, spórolni akartam a festéken. (Ha kevertetek, majdnem 10 ezerbe került volna az a színárnyalat, ez meg egy készen kapható zománc volt, hatodannyiért; Vilmos bátyám meg azt mondta, ez is tökéletesen jó neki.)

Így is, hogy csak a legszükségesebb cuccokat cseréltem, amit tudtam, saját munkával javítottam meg (illetve pl. a lengéscsillapítók javítását, amelyek fel vannak újítva, az ő közreműködésével kiviteleztem), és csak a megvásárolt alkatrészek árát számítottam fel neki, 40.000 forint lett a végösszeg. Igaz, még így is nagyon jól járt, mert amint mondtam, teljesen ingyen kapta a gépet, és általam 40.000 forintért egy tökéletesen felújított motorhoz jutott (azóta is gond nélkül közlekedik vele; talán egy defektje volt másfél év alatt).

@SzZsoel: Nem olyan bonyolult, bele lehet jönni! Én sem vagyok nagy zseni benne.

Árnyalatnyi??? Csodás! Szép munka, grat!!! Kerekekkel mihez kezdtél? Újak? Esetleg krómoztattad?

@SzZsoel: Basszus, Te aztán nem pitin nyomod! Nagyon szép!!!

Azt hiszem, már mondtam, hogy a Simsont és a Babettát együtt hozta az utánfutón; a Babettát is ingyen kapta ugyanattól a férfitól, akitől a Schwalbét is. Ingyen a nyakába sózták; ha nem hozza el, megkapták volna a vasgyűjtők. (Nem értem, hogy hozzám miért nem akar soha senki grátisz hozzám vágni egy Simsont...) Utána hozta el nekem, azzal a felkiáltással, hogy ha megcsinálom a roncs Schwalbét, megkapom érte a roncs Babettát. :) Tiszta jó üzlet nekem, nemde? Anyukám meg hamarosan bejelentette, hogy milyen jó lenne neki az a Babetta, úgyhogy végül is két motort újítottam föl ingyen és bérmentve, s egyik sem lett az enyém (bár legalább anyukám is finanszírozta az övének a felújítási költségeit).
De nem panaszkodom, mert szívesen csinálom: szeretem, ahogy a kezem alatt lassan átalakul a levedlett, csúnya járgány, és újra csili-vili formát vesz föl. Amikor pedig a sok fáradozás gyümölcseképpen először röffen be az öreg gép, az az érzés megfizethetetlen. :)

Nyugi, hozzám sem vagdos senki, semmit. :) És valóban nagyon jó érzés, ha életre kel...

@SzZsoel: Egy Babettára nekem is fáj még a fogam (többek között). :)

Köszönöm szépen az elismerő szavakat, igazán jólesnek. :)

Kérlek szépen: a Babetta kerekei, de még a küllői is ugyanazok a második képen, mint az elsőn.
A kerekeket először is egymás után szétbontottam darabjaira. Tehát kiszereltem a csapágyakat, leszedtem a gumikat, szétcsavaroztam a küllőket. Az első kerék fékdobját beküldtem apukámmal a gyárba, hogy esztergapadon felszabályozzák (mert csúnya mély behúzások voltak benne), a hátsóét viszont cserélni kellett, mert azon letöredeztek azok a szegmens peremek, amelyek a lánckereket központozzák. Ez a rész sajnos nagyon bután van megoldva a Babettánál, és a letöredezés típushiba; viszont nem lehet félvállról venni, mert a következő lépés az, hogy a 6 csavarral odaerősített lánckerék is leszakad a helyéről, és menet közben az nem annyira jó dolog... tehát szereztem másikat, mégpedig újat, olcsón, a Vateráról (ez itt a reklám helye :D).
Amíg ez megjött, rengeteg ráérő időmben szépen satuba fogtam a kerékpántokat, és fúrógépbe fogott drótkoronggal lepucoltam a pergő rozsdát és egyéb koszrétegeket. Ezek után benzines folttisztítóval lemostam, majd krómtisztító pasztával impregnált polírkoronggal átfényeztem az egész felületet. Ez a paszta a Medikémia gyár Prevent sorozatának volt egy kitűnő terméke, de már sajnos nem forgalmazzák, legalábbis én nem találkoztam vele jó ideje. Ez nemcsak visszaadja a króm csillogását, de védi és konzerválja is a felületet.
Utána egy küllőt satuba fogtam, és megpucoltam a drótkoronggal, jó alaposan, a menetüket is. Ezután egy megfelelő menetfúróval megpucoltam egy küllőanya menetét is, felcsavartam a satuba fogott küllőre, és azt is megpucoltam (ez a Babettánál rézből van, tehát szerencsére nem rozsdásodik). Utána mind a küllőt, mind az anyát áttörölgettem ilyen tisztítópasztás ronggyal, és félretettem. Ezt megcsináltam minden egyes küllőnél és -anyánál, azaz összesen 72-szer. :)
Majd fogtam a kerékdobot, a küllőket az anyákkal, a kerékpántot, és szépen összeépítettem először az egyiket, aztán a másikat (közben minden egyes küllő menetét megkentem szépen szilikonzsírral, hogy össze ne rohadjanak). Mikor kész lett, egy megfelelő szerelővillában belőttem a kerekek futását (küllőzés), beszereltem az új csapágyakat, a hátsókerékre a betekerőracsnit és a hajtólánckereket, feltettem a gumikat (ezek hál'istennek teljesen jók voltak, még a tömlők is, azóta nem is kellett fújni beléjük), és már kész is volt a két kerék.
Megspóroltam a krómozást, megspóroltam az új kerék vételét. :)
Igaz, rengeteg munkámba került, de hát mit meg nem tesz az ember a szülőanyjáért, nem igaz? :)

És ráadásul meglepően tartós lett az eredmény. Még mindig így néznek ki a kerekek, pedig már ment egyszer-kétszer esőben anyukám, sőt sózott, latyakos úton is.

@SzZsoel: Az szép! Türelmed az van! :) Gondoltam rá én is, hogy szétfűzöm a kerekeket, de elvetettem, mert króm már a küllőkön csak nyomokban volt (helyette rozsda), ment homokszórásra az is. :) A tervek szerint az abroncsot kimaszkolom, a küllők pedig agyastól le lesznek fújva, majd az abroncsot utána felpolírozom.

@bekman: mármint festékkel fújva

@bekman: Na akkor hajrá! :D

Á, azt még nem is mondtam, hogy nekem sem ez volt ám az első Babettám. Közvetlenül a Schwalbe előtt egy másikat is helyre tettem, na kinek? Vili bátyámnak. :) Azt meg az apósától kapta még korábban, akinél csak hentergett. Az ottani unokái (ő egy másik településen lakik) szórakoztak vele, próbálták beindítani, de a Babetta nem akarta az igazságot (sok trükkje és nyűgje van neki, az a helyzet). Akkor Vili bátyám elhozta hozzájuk, hogy majd megcsinálja, de sosem volt rá ideje. Ott porosodott a pincében. Aztán 2009-ben lezárták a halászi hidat, hogy újat építsenek (bizonyára hallottál is róla annak idején). Ott autóval több mint egy évig egyáltalán nem lehetett átkelni, csak kétkerekűvel. Nos, nagybátyám (és apukám) is Mosonmagyaróvárra járnak dolgozni. Korábban minden reggel együtt mentek, kocsival, ezért a híd lezárása kellemetlenül érintette őket. Ha megnézed a térképen, láthatod, hogy ha Máriakálnok felé kerülnek (a legközelebbi hely felé, ahol autóval át lehet kelni a Mosoni-Dunán), és visszajönnek a város innenső, Halászihoz közel eső oldalára, az kb. 17 km a normális 5 helyett. 14 hónapon keresztül azért az nem kis benzinpénz. Ezért úgy döntöttek, hogy motorozni fognak. Apukámnak ott volt az általam még korábban, 2008-ban helyrehozott S51, amely valójában 70 köbcentis.

Ez is egy érdekes történet: Pesten vettem, én marha, 2002-ben. Felét én fizettem, felét apám, utóbbi segített egy kölcsön-pick-uppal hazahozni, utána egy darabig használgatta apukám, de a vacak főtengelye miatt nagyon megbízhatatlan volt, mindenféle szedett-vedett alkatrészekből volt összerakva, váznyaktábla, vázszám nélkül, átütött motorszámmal... Akkor még szinte semmit nem értettem ezekhez a motorokhoz; tetszett, hogy jól ment, de a szakértelmem, típusismeretem szinte nulla volt, úgyhogy megvettem. Mai fejjel még véletlenül sem tenném. Majd azt hiszem, 2006-ban darabjaira szedtem, és 2 év állás után, 2008-ban megcsináltam. Sajnos arról nincs "ilyen volt" fénykép, de az nem nézett ki feltűnően rosszul (igaz, matt fekete, kézzel festett váza és hőálló ezüsttel lekent sárhányói voltak), éppen csak egy tákolmány volt, ami a belbecset illeti (ízelítőül: a motorban csak a jobboldali fedél, a váltó- és berúgószerkezet, a kuplung fémalkatrészei meg a menesztő fogaskereke, meg az 1.-3. fogaskerékpár - négysebességes a motor - eredeti, a többit CSERÉLNI KELLETT, még a lendkerékmágnest is). Mindenesetre ég és föld a különbség, hogy milyen volt akkor, meg milyen most; mondjuk abba beleöltem nemcsak 120 munkaórát, de kb. ugyanannyi ezerforintost is... Aztán 2008. őszére készen lett, már vettem hozzá akksit is, és gondoltam, most szépen elteszem télire, aztán majd a tavasszal bejáratom meg beteszem az akksit meg ilyesmi. Akkor jó atyám finoman elkezdett célozgatni rá, hogy milyen jó lesz majd neki ez a motor munkába járni, ha lezárják a hidat. Addig mondogatta, míg aztán március 16-ra (ekkor zárták le) valóban beszereltem a feltöltött akksit, telitankoltam 25-ös keverékkel (a bejáratáshoz), apukám meg vett magának bukósisakot, maszkot, és azzal kezdett járni. Aztán azóta is azzal jár (kivéve kb. három héttel ezelőtt pár napot, amikor az utángyártott dugattyúból letörött egy darab, a 4. fogaskerékpár hajtó fogaskerekéből meg négy fog, tréfás délutánt szerezve ezzel apámnak, aki 9 óra műszak után tolhatta haza a gépet 6 km-en át. Így még nem jártam! Hogy a dugattyú mitől törött el, és a fogaskerék mitől hullatta ki a fogait, nem tudom (bár utóbbinál van egy sejtésem: a nem megfelelően összeállított áttételpár; most olyan fogaskerekeket párosítottam össze 4.-ben, amilyeneket gyárilag is csináltak, remélem, ezzel jó lesz).
Szóval apukám szépen kisajátította ezt a motort, de már nem izgat, ráhagytam: jó nekem a Star is. :) (Magunk között szólva: szerintem klasszisokkal jobban megtervezett konstrukció is, mint az S51.)

Hú, basszus... most nézem, mennyire eltértem a témától! Sajnos, ha egyszer belelendülök a motoros témába, akkor néha súlyos szómenésem tud támadni. Aki ezt a hozzászólást olvassa, nem is hinné, hogy én különben nem vagyok egy bőbeszédű ember, sőt, de ez a téma a kedvenceim közé tartozik, és erről mindig szívesen írok. :)
Nem is baj, hogy más nem kommentál itt, mert én írok 10 másik helyett is. :D
De remélem, nem baj. :)

Szóval ott hagytam abba, hogy apámnak volt motorja a "vész" idejére, nagybátyámnak viszont nem. Ezért február elején ő is elkezdett gondolkodni, hogy valamit újítani kéne. Ekkor szólt nekem a Babetta ügyében (amit már korábban is pedzegetett ugyan, de nekem nem nagyon fűlött hozzá a fogam), és végül elvállaltam. Sajnos ez a motor, hogy, hogy nem, már amikor hozzám került, akkor is nagyon hiányos volt, ezért kellett hozzá jó pár cucc, lassan haladtam vele. Többek között ehhez is hátsó kerékdob kellett, valamint az oldalsó fekete lemezburkolatok, elöl a porlasztóra a műanyag burkolat, tanksapka stb., szóval csupa olyan cucc, amelyekhez nem könnyű hozzájutni (pláne oldallemezből van háromféle kivitel is). Ezért úgy jártam, hogy már április végére félkész volt a motor, félig összeszerelve állt a pincében, de az istennek sem tudtam összeszedni a szükséges cuccokat. Oldallemez például egyszerűen nem volt se a neten, se az ismeretségi körömben, sehol! Pedig sürgős lett volna, mert közben én meg kölcsönadtam a Staromat (az apait, ugye, mert akkor még csak az volt) Vili bátyámnak, hogy amíg nem szolgáltatom kézhez a Babettát, járjon azzal, és hát nem örültem a csúszásnak.
Június közepe táján állított be a Schwalbéval, és akkor én még mindig nem voltam kész a Babettával (az első Schwalbe-képen láthatod a háttérben: hátsó kereke már van, de a tetves oldallemez még mindig nincs meg!) Végre június vége felé tudtam oldallemezt szerezni, és átadhattam a Babettát, egyúttal visszakapva jogos atyai örökségemet, hőn szeretett Simson Staromat. :) Ekkor két hónapig Babettázot Vili bátya, de közben állandóan sürgetett, hogy készül-e a madárka (95 kiló körül van, érthető, hogy szerencsétlen Babetta nem tépte föl alatta az aszfaltot; a Schwalbéra várt, ami azért mégiscsak nagyobb sebességgel tudta volna röpíteni). A Schwalbéval augusztus vége felé készültem el, és amikor átadtam, Vili bátyám nagyon gyorsan hűtlen lett a kis Babettához.
Azóta ismét a pincéjében porosodik, bár fia, a már említett Vili unokaöcsém néha megy vele egy-egy kört, neki viszont még nincs jogsija. Azért remélem, előbb-utóbb majd kezdenek vele valami hasznosat.

Na, miután így lekoptak az ujjaim, most már elteszem magam holnapra. :) Jó éjt!

@bekman: Türelem nélkül az igényes felújítás nem nagyon megy, de a tiéd sem rossz megoldás, mármint amit a kerekekre mondasz, noha kivitelezve még nem láttam. Te is csinálj róla ilyen volt-ilyen lett képeket, hadd okosodjak. :)

@SzZsoel: Dehogy baj! Szívesen veszek mindenféle tanácsot, infót, történetet!

A küllőkkel babrálni nincs türelmem, mert feleslegesnek tartom, nem vitrin motor lesz. Attól még törekszem az igényességre, mint mindig. Viszont vannak esetek, amikor az igényesség "szükséges mértéke" változó lehet. Igényes egy Katana is, meg egy Solingen konyhakés is, csak mások az elvárások... (Ha restaurálás lenne a cél, akkor úgyis újra fűzném.) :)

@bekman: Akkor jó. Ámbár most már úgyis feltérképeztem a teljes motoros hátteremet, és kiírtam magamból minden erre vonatkozó információt, úgyhogy ilyen őrült hosszú információzuhatagtól már nemigen kell tartanod a továbbiakban. :)

Hát ja, a küllők macerás pontot jelentenek. Én is úgy gondoltam, hogy most nem vacakolok a küllők megtisztogatásával. Elég gyalázatos állapotban is vannak, a saját motoromról is van szó: kerékdob marad, felni marad, de a küllőket cserélni fogom. Ugyan össze tudtam kaparni hentergő alkatrészeim közül egy fél kerékre való új küllőt, de nem egyformák: az egyik fényesebb, a másikon hosszabb a menet stb., úgyhogy legvalószínűbb, hogy beszerzek majd 72 db új, anyás küllőt. Nézegettem, és afelé hajlok, hogy Németországból fogom majd meghozatni. Ott átszámítva 6 ezerből kijön a két kerékre való, itthon meg ezért a pénzért jó, ha a felét megkapom (mert ugye az importőr, a nagykereskedő, a kiskereskedő boltos mind ráteszi a maga hasznát). Aztán ha azt veszem, hogy más, ott olcsóbb vagy csak ott kapható alkatrészeket is hozatok, az a 10-12 eurós szállítási díj vígan megtérül rajta, többszörösen is. Csak még mindig nem végeztem teljesen a hiánylista felmérésével, hogy pontosan MIT és MENNYIT is kéne megrendelni, valamint először jó lenne, ha már a használtan beszerezni kívánt cuccaim mind meglennének. Eddig egy kuplungkartartó (formátlanra szét volt hegesztetve a régi, ráadásul mikor megpróbáltam leszedni, ketté is törött, úgyhogy mindenképpen kuka) meg egy elsőfék-fedél (az eredetin le van törve a bovdenfelvevő rész) jött a zsebembe, de még kutakodom, mert sok minden kell. Aztán arra is gondoltam, hogy jó lenne venni egy új fényezőpisztolyt, mert arra, hogy fényezőhöz vigyem a vázelemeket, aztán végképp nincs pénzem, viszont a meglévő két szórópisztolyunk, hát... traktorpótkocsit festeni megfelel, de motort fényezni?! Csak hát abból is egy használható darab minimum tízezer forint lenne.
Túl sok a lenne. De a legjobb az lenne, ha az embernek pénze lenne. :)

Ráérő időmben én is foglalkoztam ma egy kicsit az úgynevezett szöszmötöléssel. Tegnap délután szétszedtem és lemostam a szívászajtompítót (az enyémen sárga műanyagból való van), leszereltem a tartóját, visszahegesztettem az abból kitörött csavart, letisztogattam és lefestettem a fémalkatrészeket (a tartót és a csavarokat ezüstre, a rögzítőkapcsokat matt feketére), kimostam és újraolajoztam a légszűrőpatront. A műanyag házon meg volt két repedés, ahol "lélegzett" a ház; ezeket turbómaróval kimélyítettem, és kétkomponensű Epokitt ragasztóval kitöltöttem. Mára ez megszáradt, úgyhogy megcsiszolhattam. Ezután (az eredeti gyári gumitömítéseket felhasználva és bőkezűen bánva a tömítőpasztával) összeépítettem a két házrészt, vágtam gumitömítést a légszűrő alá, és felhelyeztem a fedelet is (ennek a tömítését természetesen csak egyik oldalról ragasztottam fel). Ezután fölragasztottam a légszűrőt a porlasztóval összekötő gumit is (amelyet egyébként S51-éből csináltam, a két végét levágva; ilyet sajnos már nem lehet kapni eredetit, legalábbis én nem találtam, a használtakat meg már megette a benzingőz). Az eredmény: újszerű kinézetű, szinte tökéletesen hermetikusan zárt légszűrőház, amelybe csak a két kis nyíláson át juthat be levegő. Remélem, szép hangja lesz majd tőle a gépnek.
Utána elkezdtem letisztogatni a motort is. Ugyanis azt annak idején csak nagyjából szétszedtem, de azóta is ott állt nyakig dzsuvásan a satupad sarkában, két csöbörnyi apró alkatrésszel egyetemben. Most egészen darabjaira bontottam, míg gyakorlatilag csak a szűz aluöntvény maradt meg; utána kezdtem el mosni. (Utálatos ez a hülye mosóbenzin, úgy kiszárítja a kezemet, hogy ilyenkor esténként kénytelen vagyok kézápoló krémmel kenegetni magam, mint a nők, de tapasztalataim szerint ez viszi le legjobban azt a rémes rászáradt, olajos-sáros szutykot, amely a motorokat alul olyan makacsul takarni tudja, és amelyet te mint autószerelő nyilván kitűnően ismersz. Azonkívül apukám ebből hébe-hóba tud hozni egy-egy üveggel, tehát "költséghatékony" megoldás. :) ) Annyira jutottam vele, hogy a két blokkfél meg a baloldali fedél le van takarítva, illetve a tömítőfelületeket tusírlapon meghúztam (szerencsére még nem nagyon feszegette őket "szakember", eléggé épnek néznek ki, de azért biztos ami biztos). Többre aztán nem tellett a tehetségemből és a lendületből, mert már negyed nyolc volt, és a gyomrom is nagyon vacsoraidőt jelzett. :)

Egészen elképesztő, hogy mennyi időt el lehet "szöszmötölni", ha az ember igényesen akar megcsinálni egy-egy motort. Sok embernek fennakad a szeme, és csak hebegni tud, amikor megmondom neki, ha pl. 150-160 órát dolgozom egy motoron (pedig ez egy teljesen szakszerű restauráláshoz képest még nem is olyan sok, csak hát az ugye elsősorban pénz kérdése). Azt hiszik, hazudok, pedig eszemben sincs. "Mi a fenét csinálsz vele annyi ideig?" - kérdezik, és nem tudják fölfogni, hogy mi minden munka akad a végeredmény eléréséig. Az, aki nem csinál ilyet, megközelítőleg sem tudja elképzelni, mennyi minden kis sz...sággal el lehet tökörészni, mire az a járgány olyan lesz, amilyennek megálmodtuk.

Na ennyit arról, hogy ezek után már nem írok olyan sokat. :D
Megint sikerült nekihevülnöm. :)

@bekman: A világért sem sürgetés jelleggel, pusztán barátilag érdeklődöm, hogy mi újság van mostanában? Nagyon "leült" a blogod, már egy hónapja nincs új staros bejegyzés. Nem érsz rá foglalkozni vele, vagy a "beszállítók" (pl. lakatos) miatt nincs mit csinálni? :)

@SzZsoel: Igen, kissé leült az iszap... :) Sajnos mostanában nem igazán volt időm blogot írni, meg a motorra sem sok. Más dolgok voltak terítéken, de talán hamarosan ismét neki tudok feszülni érdemben is. Mindenesetre közben fejben összeállt a dolog és egy pillanatnyi elmezavarnak köszönhetően kicsit más irányba fog elcsúszni a "tatarozás". Pontosabban ellenkező irányba, mint amiben eddig gondolkodtam (egy harmadik irányba)... :) Te hogy állsz?

@SzZsoel: Még ennyi lemaradt: Április elején talán már lesz időm és hamarosan lesz új poszt is. Nem gondoltad meg magad, nem csinálsz blogot? Jó lenne! :)

@bekman:

Akkor megnyugodtam (én is leginkább arra gyanakodtam, hogy időhiány lehet az oka). Esetleg valami bővebbet meg lehet tudni az új irányzatról - vagy meglepetésnek szánod a következő bejegyzésben? :D

Ami engem illet, sajnos még nekem sem az a legnagyobb gondom, hogy merre menjek motorozni, de még az első beröffentéstől is messze vagyok. Engem sem kínoz a szabadidőbőség zavara az utóbbi időben, jobbára csak hétvégén érnék rá ilyesmire, de mivel lassan kitavaszodni látszik, a ház körül is kezdenek felgyülemleni a teendők (kertes családi házban lakunk ugyanis), valamint mivel apukám másodállásban szerkezet- és géplakatos magánvállalkozó, és mint ilyen, az utóbbi időben elég sok mellékmunkát kapott (sajnos vagy hála Isten?), abban is muszáj segítenem (jelenleg pl. egy 7+3 méter hosszú gördülő+nyíló kaput gyártunk, amely közel 2 méter magas, hát ahhoz azért kell ember, hogy meg lehessen mozdítani). Ráadásul a suliban is sűrű a program (Pestre járok egyetemre a hét bizonyos napjain).

Úgyhogy... hát egyelőre nem váltottam meg a világot a Starral. Mindenesetre a letisztítási munkákkal teljes mértékben készen vagyok, valamint beszereztem most már majdnem minden olyan alkatrészt, amelyből használtat terveztem venni, és azok is elő vannak készítve. (Egyedül a hátsó sárhányóval vagyok még elmaradva; vettem ugyan már egyet, de bebuktam a vásárt: ugyanolyan rozsdafoltos, rohadt, foltozott, repedt sz...ba, sőt még olyanabba sikerült belefutnom, mint amilyenből már van kettő.) Megvannak továbbá a csapágyak és a szimeringek, valamint a krómoztatás. Tehát most már "csak" az új alkatrészek összevásárlása, a fényezési munkálatok, a hengerfúratás, meg néhány apró alkatrész apukám segítségével való legyártatása van hátra - és már lehet is összeépíteni. :) Kimondva nem sok, de mire mindebből motor lesz, hát... azért iparkodom, amennyire a körülmények engedik. És ha netán elkezdenék blogot írni (bár ugye az időhiány...), nyugi, te leszel az első, aki megtudja. :)

Jó munkát akkor, és várom az áprilisi bejegyzést.